Söpredék

Garcia Márquez els, elször 1954-ben megjelent regénye a Söpredék. A mai olvasó természetesen képtelen arra, hogy spontán-naivul olvassa, óhatatlanul a Száz év magány és társai szemszögébl nézi a mvet, és erre késztetheti az is, hogy a Söpredék már kezdetben halott fszereplje, a titokzatos orvos annak idején a Száz év magány Aureliano Buendia ezredesének ajánlólevelével érkezett a regény helyszínére, az Isten háta mögötti Macondóba. A regény élén egy hosszabb idézet áll az Antigonéból, és nem véletlenül. A történet itt is egy temetetlen holttest köré szervezdik. Az ezredes ajánlólevelével érkezett orvos ugyanis meghal, a macondóiak pedig nem hajlandók eltemetni. Miért? Errl szól a regény. Kissé talán oknyomozónak is tnhet a m, nagyon is szabályos kompozíciójával, poénra hegyezettségével, a késbbi García Márquez azonban még megmutatja igazi vonásainak legtöbbjét is. Mert a halála eltt már élhalott, remetemagányba, mintegy a sírba visszavonuló orvos korántsem szimpla különc, meg nem értett és értetlen áldozat. Egy egész világ magyarázza mind különös életét, mind végs gesztusát, az öngyilkosságot. Macondó régi hagyományai, babonás-misztikus légköre is bnös mindabban, ami történik, de fleg bnös (ezúttal idézjel nélkül) az a söpredék is, amely a helységet megszálló, felvirágoztató, prostituáló, megbecstelenít, majd meg elhagyó, a régi (de az már mégsem lehet a régi) nyomorba-elhagyatottságba visszataszító banántársaság nyomán lepi el a regény helyszínét. Megrázó, különös hatásokkal él, a bels monológgal bravúrosan bánó korai remekm széles körben ajánlható.